A szövetség, első rész

Kétségtelen, hogy a Gerard atya kivételes élete által inspirált igazi önfeláldozás, valamint a Raymond du Puy által megszerzett nemzetközi befolyás és presztizs voltak a fő meghatározói annak a ténynek, hogy Lengyelország királya már 1170-ben engedélyezte egy kórházzal és kápolnával rendelkező johannita kommandatúra létrehozását. A mindenkori lengyel király védelme alatt más kommandatúrák jöttek létre olyan különböző helyeken, mint például Svernik-Starolessve (a Montmorency de Ligny-Luxemburg család birtoka), Ostrog (az Ostrogski család birtoka), stb., amelyek 1310 után a Lengyel Perjelséggé váltak.

1609-ben Janusz Ostrogski herceg, az ő nevét viselő kommandatúra tulajdonosa és örökös Parancsnoka, a Ruridik dinasztia utolsó sarja, hatalmas birtokát erre az autonóm perjelségre és örökös kommandatúrára hagyományozta.

1711-ben I. Stanislaus király és Raymond Perellos Nagymester megállapodást írt alá, amely megerősítette a lengyelországi autonóm perjelség létét.

Ez a perjelség azzal az egyedüli sajátossággal rendelkezett, hogy a Parancsnokok és a Lovagok számára nem írták elő a nőtlenséget, és hogy az idegenek ebben a perjelségben a Rend "suo jure" Lovagjaiként nyerhettek befogadást.

Lengyelország megszállása és területének ezt követő felszabdalása következtében a perjelség birtokainak nagyrésze orosz ellenorzés alá került. A Rend jogainak visszaszerzése érdekében tárgyalások kezdődtek Nagy Katalincárnő és a Rend Minisztere, Julius Renatus Litta Tartományfőnök között.

A szentpétervári Polgári Bíróság az 1899. december 17-én hozott ítéletében elismerte a jeruzsálemi Szent Jánosról elnevezett, máltainak mondott Lovagrend Svernik-Starolessve kommandatúrájának örökös jogait, H.R. & I.H.Nicholas de Ligny-Luxemburg herceg, a Ligny-Luxemburg ház utolsó sarjának személyében.